Január első napjaiban, amikor utoljára találkoztunk, Gábor tele volt várakozásokkal az utazással kapcsolatban, amelyre feleségével és kisfiával készült. Sanghajba költöztek, ahol Ágota kulturális szakdiplomataként kezdte meg munkáját. Gábor azt tervezte, hogy újságíróként dolgozik majd és tudósításokat küld hazai lapoknak a kínai nagyvárosból. Emellett folytatni kívánta kommunikációs tanácsadói munkáját, ami az internet segítségével tökéletesen megvalósíthatónak tűnt. A Collegiumtól el kellett válnia, de ekkor is megemlítette, hogy milyen közel áll hozzá az intézmény.

Ezek a tervek összevágnak élete korábbi szakaszaival. Gyermekkorának egy részét szüleivel Líbiában töltötte, majd Máltán érettségizett. Ugyan egyetemi diplomát az ELTE arab és angol szakán szerzett, újságírást Los Angelesben kezdett tanulni, és a kaliforniai metropolisban, majd Dallasban is a sajtóban dolgozott.

Nem volt már újságíró, amikor tanítani kezdett a média szakirányon, mégis megtestesített számunkra egy ideált az újságírással és az újságíró személyével kapcsolatban. A legkülönbözőbb témákról beszélgetve jó érzékkel mutatott rá a lényeges kérdésekre, amelyekre a riporterek lecsaptak volna. Az üzleti kommunikációval kapcsolatos munkában is az újságírók fejével gondolkozott, és nagyon jó kapcsolatra törekedett a sajtó munkatársaival. Informatikai ismereteit az újságírók képzésének szolgálatába állította, amikor létrehozta az Apple Macintosh labort az ELTE média szakán.


Az angol nyelvű újságírás mellett arra tanított bennünket, hogy kritikusan szemléljük a minket körülvevő világot. A gazdasági válság nyomán számos, kapitalizmust kritizáló, elemző írás és film látott napvilágot. Ezekről Gáborral már a 2004-es kurzuson beszélgettünk. A Corporation című filmet, amely a vállalatok környezeti, társadalmi hatásainak kérdéseit taglalja, Gábor leányfalui házában néztük meg együtt utolsó közös, collegiumi óránkon. Sokat vitatkoztunk a filmről, és persze a világ előtt tornyosuló kihívásokról… Majd pizzát rendeltünk, és élvezettel mesélt nekünk Los Angeles-i élményeiről, az amerikai élet ellentmondásairól és szépségeiről. Akkor is lelkes maradt, amikor hosszan kerestük a Bartók Rádió frekvenciáját, hiszen teljesen természetes volt, hogy együtt hallgatjuk meg Stachó Laci egyik zenekritikáját, amelyet éppen aznap sugárzott az adó.

Azt hiszem, ez a nap sokat elárult arról, ahogyan Gábor az életéről, az újságírásról, a tanításról gondolkozott. Világot járt emberként milliós nagyvárosokban élt, de otthont Leányfalun teremtett családjának. Újságíró volt, aki tanítványainak fontosnak tartotta a média kritikus szemléletét is megtanítani. Vállalatoknak adott kommunikációs tanácsokat, de képes volt a vállalatok működését is kritikusan szemlélni és ezt a gondolkodást át akarta adni tanítványainak.


Halálának híre mindenkit megdöbbentett, és elindult egy levelezés a korábbi média szakirányosok között. Így fogalmaztak róla a levelek írói: „megváltoztatta a világlátásomat”, „kevesen voltak rám ekkora hatással”…

Biztos vagyok benne, hogy mindig emlékezni fogunk a jó hangulatú collegiumi órákra, Gábor tökéletes angol tudására, alaposságára, barátságos, mégis mindig határozott és őszinte stílusára.

Molnár Bálint