Londonba több út is vezet – ugyan vérrel kiizzadt kvótákkal kikövezett valamennyi, de hála az ezúttal olajozottan működő sportdiplomáciának, augusztus 17 és 21-e között Szeged is egy fontos állomásává vált azon olimpiai kvalifikációs versenyek sorának, melyek a kajak-kenusokat repíthetik az ötkarikás játékokig. A rendezők azonban a mindent eldöntő, elszánt harcok helyett rock-koncerti tombolást ígértek – és amit egy PR-os elképzel, az úgy is lesz.

Magyarország kulturális vérkeringése a Tisza-parti városban pezsdül fel ismét a nyár végéhez közeledve, hiszen a már nyolcvan éves tradíciókra tekintő Szegedi Szabadtéri Játékok és a hasonló babérokra vágyó SZIN évről-évre több ezres tömegeket vonz Szegedre. Ezen tekintélyes fesztiválok közé ékelődött be a kajak-kenu világbajnokság, mely jó érzékkel lovagolta meg a fenti programokat kísérő érdeklődést, de a szervezők nem csak ebben láthatták a sportesemény sikerének kulcsát. Szeged bizony nem egynyári kapcsolatot ápol a kajak-kenuval: a vb abszolút magyar sztárját és arcát, Vajda Attilát is a város adta az országnak, akinek így dupla-hazai pályán skandálhat a nézőtér. No és ne feledkezzünk meg arról, hogy immáron harmadik alkalommal találták méltónak a várost a nemzetközi verseny lebonyolítására: 1998-ban és a szép emlékű 2006-os vb-n (ahol a magyar himnusz tizenkétszeres meghallgatása után már a külföldiek is nagy biztonsággal el tudták volna szolmizálni Erkel művét) a szegedi gárda már bebizonyította, hogy képes világszínvonalon levezényelni ilyen méretű versenyeket. Az már csak hab a tortán, hogy a kajak-kenu érmekben gazdag sportág a honiak számára, így lelkesebb közönséggel lehet számolni, mint egy magyar rendezésű gyeplabda-mérkőzésen, amely hangulat-keltés szempontjából egyáltalán nem másodlagos.

Miután levezetésre került, hogy a kajak-kenunak a szegedi Maty-ér jelenti az alfát és az omegát, már csak a hír elhintéséről kellett megfelelően gondoskodni. Erről a sportág három legismertebb sportolója – Vajda, Kammerer Zoltán, Kovács Kati – volt hivatott pengetni ki-ki a maga lapátján. Az ötlet kissé gyermetegnek hangzik első hallásra, hiszen egy jámbor kajakos utoljára hátulgombolós korában asszociálhatott a lapát-gitár kapcsolatra, azután egy-egy edzés több kilométerének leevezése után már bajosan láthatott neki az „I can get no satisfaction” leléggitározásához, de hát mit értek én a sportolói mélylélektanhoz. Ennek ellenére a gondolat megfakadt és szárba szökkent, mert a rock n’ rollos életérzésnek hála nem csak a megszokott, sörben puhított, középkorú szurkoló-alaptípus lengette a nemzeti trikolort. Így a közönség legjava a 20-as éveiben járó fiatalokból tevődött össze, ami némileg energikusabb szurkolást eredményezett.

Pedig. Aki az elmúlt heteket az „idén már nem lesz nyár” felhördülésekkel mantrázta végig, annak innét is köszönök mindent, mert a vb öt napjában olyan bőrt-leperzselő-majd-lehámlasztó forróság uralkodott, hogy a mindenre elszánt és vastagon benaptejezett nézősereg úgy hullott, mint az egyszeri kisiskolás egy bővebb lére eresztett igazgatói köszöntő alatt tanévnyitón. Nem érheti szó a szervezők háza elejét: párásító-kapuk, hűtő/mentőkocsik és több hektó folyadék állt a sokat próbált közönség rendelkezésére, így a 35-40 fokos tikkasztó hőség ellenére komolyabb probléma nem is merült fel.

Az otthon-maradottak is örülhettek: az előzetes ígéretek szerint világszínvonalú, 21 csúcsminőségű HD kamerával felvett közvetítéseket lehetett a légkondicionált szoba rejtekében végigizgulni. A technika dicséretére válik, hogy a pekingi olimpiai közvetítéseket is a magyar módszer szerint oldották meg hajdanán – a mai „spidercam”-es megoldás pedig ennek a továbbfejlesztett verziója. Azért a helyszínen szurkolóknak is kijutott az elektronikus megtámogatásból: kivetítőkön keresztül lehetett figyelemmel követni a célba érkező hajók közti sorrendet – ez igen hasznos, hiszen a bóják meglehetősen csalóka képet adnak a verseny állásáról, valamint a CÉL-t csak az A és B tribünön (magyarán a drágább helyeken) ülők láthatták tisztán. És persze akadt egy nagyszerű szpíkerünk is, aki el nem múló lelkesedéssel tudatta a hallgatósággal, hogy ezúttal a politikailag korrekt német himnuszt sikerült lejátszani, vagy velünk, a közönséggel együtt csodálkozott rá 50 méterrel a célba csapás előtt, hogy „De hát ezek nem is nők”.

No igen, meglepetésekben nem volt hiány. Kezdve azzal, hogy a német laboratórium csúcsfejlesztése, a 49 éves örök olimpikon, Birgit Fischer a szegedi vb-n erősítette meg hivatalosan is, hogy Londonban visszatér. Újra. Storcz Botond, a magyar válogatott szövetségi kapitánya pedig arról nyilatkozott, hogy 10 érmet vár a csapattól, ebből szeretné, ha 5-6 aranyosabban csillogna. Minthogy a magyarok 6 arany-, 1 ezüst- és 3 bronzéremmel végeztek az éremtáblázat második helyén, így a kapitányt érmek terén nemhogy meglepetés nem érte, de innentől tessék lottózni is. Az már megint más kérdés, hogy kiket köszönthettünk a dobogó felső fokán.

A női kajakosaink elméletileg minden számban érem-, sőt aranyeséllyel szálltak hajóba, ahogyan az öt évvel ezelőtti szegedi vb-n is – akkor teljesítve a hozzájuk fűzött reményeket. Kovács Katit már senkinek sem kell bemutatni. 200 méteren párosban, 500 méteren pedig négyesben – 30. és 31. vb-elsőségét megszerezve mutatta meg, hogy vele továbbra is számolni kell. Így csak egyik szemünk sír, ha rá gondolunk, hiszen csupán az 500 m párosban nem sikerült dobogóra jutnia – noha ez volt a biztosabb száma. Csipes Tamara 5000 és 1000 méteren is első tudott lenni – előbbin hihetetlenül precíz stratégiával, utóbbival pedig értékes kvótához juttatva a magyar csapatot, mivel az 1000 m olimpiai szám. Kozák Danuta „csak” második helyezést ért el 500 m egyesben. Ő maga kudarcként értékelte az ezüstöt és ugyanazzal tudta magyarázni, mint Kovács Katiék az elvesztett 500 párost: eltaktikázták. Paksy Tímea a 200 m egyest a szülési szabadságon lévő Janics Natasa helyett vállalta be, bár szerepléséhez nem fűzött komoly reményeket, mint mondta a földhöz verné a fenekét örömében, ha dobogóra kerülne. Épségéért nem kellett aggódnunk: kilencedik lett. Ugyan kvótát csak a nyolcadik helytől osztanak, utólag egy versenyzőt kizártak a mezőnyből. Egyszer nekünk is lehet szerencsék. Janics meg úgy néz ki, nem sokáig maradhat otthon babázni.

A férfiaktól csak egy biztos aranyat vártak. Jó, titkon kettőt, de a kajak négyes 1000 méteren gyilkos szám, ott még a ziher sem ziher. Viszont ha Vajda Attila nem nyer az otthoniak előtt, minimum egy embert lámpavasra húznak a felbőszült szegediek. Én a szpíkert ajánlanám, de ez egyéni vélemény. Hogy nem kellett lincseléssel megzavarni e szép bajnokságot, az Vajda verhetetlen evezésén múlott, aki magabiztosan nyerte a kenu egyest 1000 méteren. Gondolom Storcz már jólesően süppedt bele kapitányi székébe – srácok: pipa. De aztán másnap jött még Tóth Dávid és Kulifai Tamás kajak 2 – 500 méteren. Az élbolyban lapátoltak mindvégig, az érem már zsebben volt, aztán az utolsó pár csapással még betolták magukat az első helyre. A második helyezett litván egység a Maty-ér aljáról horgászta fel később az állát. Mellékesen a mi fiaink is. Bezzeg a fiúk edzője, Fábián Lászlóné „Kati néni”, a sportág vas ladyje – vagy stílszerűen metál ladyje, nem kis megelégedéssel nyilatkozott tanítványai sikeréről, amihez kétség sem férhetett. Szerinte. Nem is véletlenül áll a szövetség élén már évtizedek óta.

A magyar mellett a nemzetközi szakvezetés is az elégedettség hangján szólalt meg a szegedi vb-t értékelő sajtótájékoztatón: José Perurena López, a nemzetközi szövetség elnöke (ICF) szerint ez egy különleges vb volt. "Abszolút elégedett vagyok. A hétvégi döntők több mint 15 ezer néző előtt zajlottak és több mint 400 tudósító számolt be az eseményről, ami szintén rekord a sportág történetében.” Dr. Baráth Etele, a magyar szövetség elnöke (MKKSZ) kiemelte a „hihetetlenül sportszerű” nézők buzdítását, ám némi keserűségnek is hangot adott. "A magyar csapat a felkészülés során jobbat mutatott, mint amit végül elért, különösen a 200 méteres számokban. Azonban a válogatott egy része rendkívül fiatal, s ez nagyon ígéretes a jövőre nézve".

Az ígéretet jövőre már be is lehet váltani, hiszen 14 kvótát sikerült bezsebelni, mely csak egyet jelent: London, megállíthatatlanul gördülnek a magyar kövek!

 

 

Dudás Adrienn