Senki sem szereti, ha átverik. Sokszor, ha mégis ez történik velünk, nem is tudjuk, hogyan reagáljunk rá. Nehéz erre egyből a megfelelő sémánkat mozgósítani. Lehet, hogy dühöngve másokat kezdünk hibáztatni, de az is, hogy mentegetni próbáljuk az átverőt, esetleg magunkat, hogy így könnyítsünk lelkünkön. Ha hajszálat találunk az éttermi ételben, vagy meglátjuk, amint a konyhában dohányoznak, máris minden erőfeszítésünkre szükség lesz, hogy még egy falatot képesek legyünk lenyelni. Engedjék meg, hogy egy elsőre meredeknek tűnő párhuzamot vonjak: legyen a média az étterem, a zavaró hajszál pedig az álhír. A párhuzam oka pedig a kísértetiesen hasonló hatás maga.

A médiahack a nyomtatott vagy elektronikus sajtó közönségének „megtréfálása”. Olyan valótlan információk közlése, amely a hihetőség kedvéért valóságosnak tűnik, így hamar bekerül a média vérkeringésébe, valójában ugyanakkor csak a reklámot, a figyelemfelkeltést szolgálja. Az étlap pedig igencsak bőséges. A bulvártól az oknyomozó újságíráson keresztül a híradásokig terjed. A következmény, csakúgy, mint az ételek utáni közérzetünk, teljesen más lehet.

Ha gyorskajával esszük tele magunkat, akkor nem is csodálkozunk, ha utána fájni kezd a hasunk. Tudjuk, hogy a gyorsaság a minőség kárára válik. Valami hasonlót érzünk a bulvárhírek elolvasása után is. Tudjuk, hogy a fele sem igaz, mégis gyorsan szórakoztat, aztán meg egyébként is „nem mindegy nekem, hogy tényleg megtörtént vagy sem?”. Nem igényel utánajárást, spórol nekünk egy kis kognitív kapacitást.

Mások viszont az elvárásaink, ha étterembe látogatunk el. Szándékosan nem írom, hogy gondosan kiválasztottba, mert az éttermek színvonalában ugyanúgy nem lehetünk biztosak, mint például a tévécsatornákéban. Jó étel vagy valóságos hír, ki tudja, tényleg ezzel szolgálnak-e ki minket. Joggal várnánk el azonban mégis, hogy minőséget kapjunk bizalmunkért. Vannak is páran, akik ezért lobbizni kezdenek. Furmányos módon jómaguk is elkövetnek egy kis médiahack-et. Azért terjesztenek el álhíreket, hogy kiderítsék, lesz-e újságíró a talpán, aki utánamegy a dolognak, és nem fogadja el kritikátlanul a leírtakat. Az eredmény persze nem lesz más, mint amit bizonyítani akarnak mindezzel: az újságírók megbuknak a vizsgán, a média pedig kacsa-tenyésztővé válik.

A közönség pedig tapsol, fellélegzik, és azt mondja, „na igen, semmit sem szabad elhinni, amit hallunk, mindig is mondtam”. E megnyugtató közhely kimondásával pedig tovaröppen a probléma, holott továbbra is minden ugyanúgy folytatódik. Felesleges bármiféle illúzió. Ahogy mindig fogunk hajszálat találni az ételben, úgy mindig is lesz olyan újságíró, hírkészítő, akinek nem lesz ideje vagy kedve utánajárni az információk hitelességének.

Mégsem hiszem, hogy az a helyes következtetés, hogy akkor fel is lélegezhetünk. Mert ha mások munkájáért nem is tudunk felelősséget vállalni, a sajátunkért annál inkább. Ha nem akarjuk, hogy hajszálat találjanak az ételünkben, tűzzük fel a hajunkat. Ha igényes hírhez akarunk hozzájutni, akkor mi magunk kutakodjunk a forrás után. Nyilván nem mindig éri meg ezt az erőbefektetést az eredmény, de ha mégis érdekel minket valami, akkor ne érjük be a megnyugtató közhelyekkel. Miért ne? Mert a hekk és a kacsa is finomabb, ha nem fedezünk fel benne hajszálat.

Híres média-hackek:

Kresalek Dávid filmrendező ötletétől vezérelve Dezső András újságíró kamu-tudósok felsorakoztatásával elterjesztette, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság területén él egy magyar törzs, amely számos jegyében hasonlít a magyarokra. Az álhír tele voltfeltűnően zavaros információkkal, mégis rövid idő alatt végigsöpört a magyar médiában, s még most is fellelhetőek nyomai a világhálón. (http://www.urbanlegends.hu/2007/05/afrika-madzsari-kongo-hoax/)

Tiszta Kezek (Clean Hands Hungary) néven egy honlap gyermekek fizikai bántalmazását ajánlotta szolgáltatásképp az érdeklődőknek. Szerencsére ezt sem gondolták komolyan, hanem Nagyfügedy Gergely szánta médiahacknek. A felháborodásra sem kellett sokáig várni, az akció haszna azonban a figyelemfelkeltésen túl szintén megkérdőjelezhető. (http://www.life.hu/anyaskodj/20110527-otezerert-barmelyik-gyereket-megpofozzak-a-tiszta-kezek-es-a.html)

Szintén nagy átverés lett az eredménye egy holland művész, Mieke Smits projektjének, aki honlapján keresztül azt hitette el az olvasókkal és a világ számos újságírójával, hogy az Irfak nevű cég újrahasznosítja az emberi zsiradékot, és az ebből készült élelmiszerrel segít az éhező afrikai gyermekeken. A jelentkező ’zsíradók’ közül pedig ingyenes zsírleszívást sorsolnak ki (http://www.irfak.org/EN/contact.php). A nyerteseknek gratulálunk! (http://www.coolpolitika.hu/sikerult_a_mediahekk_-_egy_irfak-fele_ceg_valoban_mukodhetne)

Kovács Orsolya